Egy ember keresztül-kasul utazta a világot csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.- Milyen csodát tett mestered? - kérdezte az egyik tanítványtól.- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.
Miért veszett el a karácsony lényege? Miért lett abból karácsony ünnep?, Télapó meg Mikulás? Elmondtam. Biztosan te is láttál kertet, ahol kilopta valaki a hatalmas ezüstfenyő felső részét. Egyszerűen lefűrészelték. Nincs ennél szomorúbb látvány! A mi, szép új világunk kilopta a karácsony közepét. A közepe: Jézus Krisztus tűnt el. A karácsonyból pont az tűnt el, akinek a születésnapját kellene ünnepelni: Jézus Krisztus, az élő Isten Fia.
A Kolorádó őserdőben egy hatalmas fatörzset csodálhattak meg a turisták. Legalább ötszáz éves volt. Már Kolombusz idején is állhatott. Kiállt viharokat, földrengéseket, még a nagy lavináknak is ellenállt, legalább húsz ember tudta átölelni törzsét. Egy szép napon egy rovar parányi tojást helyezett el a fa kérge alá. Jelentéktelen lárvák láttak napvilágot, ám jó étvágyuk volt. Hónapok múlva, a sok vihart kiállt fa, elpusztult. Vigyázz az apró, jelentéktelen dolgokra. Ezek a nagyok magvai.
Egy bölcs a dolgozószobájában tartott egy hatalmas ingaórát, amely minden órában ünnepélyes lassúsággal, de ugyanakkor nagy dörgések közepette szólalt meg.
- Nem zavarja? – kérdezte egyik diákja.
Nem – válaszolta a bölcs -, mert így minden órában meg kell kérdeznem magamtól, hogy mit csináltam az elmúlt órában.
Egy kisfiú házuk lépcsőjén paposat játszik hasonló korú társával. Minden rendben van, míg barátja megunja a ministrálást és prédikálni kezd: Csak nekem szabad prédikálnom, tudhatnád, mindent elrontasz - mondta. A zajra a sértődött fiú anyja kiszól: A vendégfiúnak udvariasságból is illik átadni a prédikálás lehetőségét. A fiúcska megszeppent, egy idő múlva felment a felső lépcsőfokra: Prédikálhat, de ha ő prédikál, akkor én leszek az Isten. A világ lépcsőkből áll és azzal töltünk el sok haszontalan időt, hogy felmásszunk a tetejére.
Tanulságos. Megy a hívő ember és egy sofőrrel találkozik, aki nem tudja beindítani a teherautót, és csúnyán káromkodik. A hívő odamegy: Drága testvérem, nem szereti a Jó Isten, ha káromkodik. Ne káromkodjék, inkább imádkozzék. Rettenetes mérges lesz a sofőr, beemeli az autóba, becsukja az ajtót, és ezt mondja: Ide figyeljen, adok 5 percet. De imádkozzék! Ha 5 perc múlva ez az autó el nem indul, fasírtot csinálok magából, maga farizeus! A hívő ember valóban buzgón imádkozik. A sofőr nézi az óráját, letelik az 5 perc, indít, és az autó elindul. Amire a hívő ember összecsapja a kezét: Hát ezt magam sem hittem volna!
Milyen lenne a Biblia, ha ma íródott volna, az - atomkor nyelvén?
Történt egyszer, hogy valaki a reggeli szentmiséről a munkahelye felétartva rájött, hogy bizony otthon felejtette a bérletét. Istenem segíts, hogy ne jöjjön ellenőr, - gondolta,- igazán nem teheted meg velem, hogy pont ma büntessenek meg, amikor ilyen korán felkeltem, hogy misével kezdhessem a napot!A Mennyei Atya azonban, úgy látszik, allergiás az ilyesféle alkudozásokra, mert a második megállónál megjelentek az ellenőrök. Történetünk magát igen vallásosnak tartó főszereplője csalódottan és ijedten suttogta oda (szintén templombajáró) útitársainak: Ezeknek is pont most kell jönni. Otthon felejtettem a bérletem! Most mit csináljak?Igazán figyelhettél volna jobban! - mondta az egyik. Nekem szintén bérletem van, azt nem adhatom oda - mondta a másik. Majd kidumálod valahogy, ha ideér - így a harmadik. Nem messze tőlük állt egy csavargó külsejű cigány férfi is, akitől hiába igyekeztek felszálláskor minél messzebb húzódni, mégis meghallhatott valamit a beszélgetésükből, mert szó nélkül a lyukasztóhoz lépve új jegyet kezelt, és a meglepetéstől elakadt szavú idegen kezébe nyomta.
Mit gondoltok, ki volt a bajbajutott igazi felebarátja???
Beácska és Csenge
